Az Észak-Amerikából származó ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) mára hazánk egyik legelterjedtebb gyomnövényévé vált. Erőteljes növekedésű, akár 2 méter magasra is megnőhet. Levelei egyszeresen vagy kétszeresen szárnyaltan szeldeltek, hasonlóak a fekete üröméhez, de világosabb színűek (felső oldaluk kevésbé sötét zöld, fonákjuk szürkészöld, míg a fekete üröm leveleinek felső oldala jóval sötétebb zöld, erősen kontrasztos a fonáki oldal fehéresen molyhos felületével). Az apró, de igen nagy számban fejlődő porzós virágok kicsi, lefele néző fészkekbe tömörülnek, a fészkek pedig hosszú, függőlegesen álló füzérekben sorakoznak a központi szár és az oldalhajtások csúcsán. A kezdetben zöldes virágok a pollenszemek érésével élénksárgává válnak. A parlagfű tömeges pollenszórása hazánkban jellemzően július végén kezdődik, bár esetenként már júniusban is lehet virágzó példányokat találni. A parlagfű pollenkoncentrációja általában augusztus végén – szeptember elején tetőzik, a pollenszemek az első fagyokig jelen lehetnek a levegőben.